Bábjátszatás, "Az én megváltóm él"


Nyomtatóbarát változatPDF változat
Bábjátszatás
Játékkategória: 
bábművészet
Kiadási év: 
2001
Kiadó: 
Logos Grafikai Műhely
Nyelv: 
magyar
Ismertető: 

1999 tavaszán ismerkedtem meg Giovannini Kornéllal és feleségével Reginával az „Adjon Isten” című bábműsor szentendrei előadásán. Már kintről hallatszott a vidám gyermekzsivaj, föl-fölharsanó önfeledt kacagás. A terembe lépve csillogó, tágra nyílt gyermekszemek, a csodálkozástól nyitva felejtett szájacskák látványa fogadott, miközben a színpadon éppen Koma kutya ugrabugrált viháncos jókedvében. Egy-két kicsi, a bátrabbak közül, megpróbált a fehér, göndörszőrű, felzsinórozott kis jószághoz furakodni és megsimogatni azt. Bevallom, legszívesebben én is ezt tettem volna, olyan tündéri báj volt ebben az „életre kelt”, kis figurában. Már akkor megfogalmazódott bennem a vágy, milyen jó lenne többet megtudni erről a csodálatos lélekvidámító mesterségről: a bábozásról.
1999 novemberében alkalom is adódott erre, mert Utasi Jenő atya meghívására Kornél és Regina eljöttek hozzánk Vajdaságba, Tóthfaluba. Az itteni lelkigyakorlatos házban összegyűlt óvónőknek, tanítónőknek, hitoktatóknak Kornél továbbképzést tartott a bábok használatának jelentőségéről, beavatva minket a bábozás művészetének rejtelmeibe. Előadásának vezérgondolatát a Szentírásból választotta, Jób könyvéből: „Mert tudom, hogy az én Megváltóm él”. Isten szeretetéből táplálkozó bölcsessége, gyakorlati tapasztalaton alapuló útmutatása mélyen megérintett. Úgy éreztem, segítségével talán én is megpróbálkozhatok egy rövid karácsonyi bábdarab színrevitelével, hogy olyanokhoz is eljuthasson az Isten-gyermek születése fölötti örvendezés híre, akik koruk, betegségük vagy fogyatékosságuk miatt Szentmisére nem tudnak eljutni. Megkaptam Kornéltól a Simeon áldása című bábdarab szövegkönyvét és jócskán föltarisznyálva ötletekkel és tanácsokkal térem haza Topolyára. Miután a felkészülésre szánható idő igen kevés volt már – advent első hetébe léptünk – azonnal hozzáfogtunk a munkához. Hittan órákon kiválasztottuk a szereplőket, ami nem is volt olyan könnyű, mert az érdeklődés tömeges volt, annál is inkább, mert vidékünkön sajnos nagyon kevéssé ismert műfaj a bábozás. Dolgunkat könnyítette a bábdarab szövegkönyvének nemes egyszerűsége, melyben a szentírási szövegek tudatos válogatását és egymás mellé helyezését énekek gazdagították. Minden felesleges sallang nélkül tárta elénk a Szentcsalád történetét az angyali üzenettől, a betlehemi barlang csodáján keresztül, a bölcs Simeon templomi áldásáig. A szereptanulással párhuzamosan hozzáfogtunk a bábok készítéséhez is. A legegyszerűbb botbábokat próbáltuk elővarázsolni a parkban gyűjtött vastagabb faágakból, botokból, varrodai hulladék anyagok felhasználásával. Öröm volt látni, ahogyan a kis csapat együtt dolgozik, a varrodává tóátalakított konyhánkban csak úgy sziporkáztak az ötletek és még a fiúk sem röstelltek tűt és ollót ragadni. Mindnyájunkat magával ragadott az adventi készülődés hangulata és közben már azt tervezgettük, kiket látogatunk majd meg a mi kis műsorunkkal. A lányok karácsonyi énekeket dúdolgattak, kis furulyásunk a pásztorokat megszégyenítő szorgalommal gyakorolt. Igazi kis közösség kezdett formálódni belőlünk.

Aztán izgalommal teli várakozással elindultunk házról-házra, mint a régi „betlehemesek”. Úgy mentünk, mint akik valami nagy kincset akarnak megosztani a háziakkal, adni szerettünk volna, annyit, ami a mi kis tehetségünkből tellett. Ám hamarosan rá kellett döbbennünk, hogy az Úr megelőzött mindet és többet kaptunk, mint amennyit mi adni tudtunk. Az idős, mozgássérült bácsitól, aki a darab végén alig tudott megszólalni a meghatottságtól, a súlyos értelmi és testi fogyatékos kamasz fiútól, aki végigtapogatta az összes bábot és minden éneket végigtapsolt. A fél oldalára lebénult nénitől, aki már néhány hónapja feküdt kifejezéstelen arccal a semmibe bámulva és aki az előadás végén ránk nézett és szemében a hála és megkönnyebbülés könnyei csillogtak. És még sorolhatnám.
- Tanárnő! – mondta valamelyik este, a szereplés után hazafelé tartva az egyik kislány – Ezért érdemes volt dolgoznunk!
- Igen, ezért érdemes volt és lesz is. Hiszen tovább is kell lépnünk ezen az úton, amelyet Kornél, Isten ajándékaként, mutatott nekünk, mert „milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Mindenható törvényét tanulja, kutatja az elődök bölcsességét…neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába. A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi.” (Sirák 39,1-3)

Kívánom, hogy minél többen fogadjuk el ehhez eszközül a bábozást és ragadjuk meg Giovannini Kornél segítő jobbját, melyet ezen a könyvön keresztül is felénk nyújt, hogy közös munkánk gyümölcse áldássá válhasson az emberek számára és elmondhassuk Szent Pál szavaival: „mi is hiszünk, azért beszélünk.” (2 Kor. 4,13b) Akkor majd a zsoltáros szavaival együtt énekelhetjük:
„Áldja az Urat, minden nép, minden törzs dicsőítse!
Mert kegyelme hathatósan működik bennünk,
és hűsége megmarad örökké.” (117. zsoltár)

Katona Marianna