Nyílt levél a kormánytagoknak



Dr. Réthelyi Miklós Miniszter úrnak
Nemzeti Erőforrás Minisztériuma
Dr. Matolcsy György Miniszter úrnak
Nemzetgazdasági Minisztérium
Szőcs Géza Kultúráért Felelős Államtitkár úrnak
Nemzeti Erőforrás Minisztériuma

A magyar kultúra nevében…

“Mert joga van minden féregnek, dögnek
Védekezni, ha életére törnek…”
Francois Villon – Faludy György magyarításában

A Miniszterelnök úrnak a mai napon elküldött levelünkhöz kapcsolódóan fordulunk Önökhöz.

A hivatásos és nem hivatásos alkotók, művészeti és művelődési közösségek – százezrek – nevében tiltakozunk a kormányzat által meghozott, a kulturális, oktatási, művészeti és közművelődési célú civil szervezeteket és alkotó közösségeket is érintő, a társadalom érdekeit sértő intézkedések ellen.
A szükségszerűnek nevezett gazdasági és pénzügyi megszorítások nem mentik fel a Kormányt a nemzeti kultúrában helyrehozhatatlan károkat okozó, hibás döntések felelőssége alól.

A közelmúltban bejelentett „250 milliárd forintos stabilitási tartalék” létrehozása érdekében a Kormány több alap költségvetését is megnyirbálta: a Magyar Közlöny 2011. évi 12. számában közöltek szerint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és a Nemzeti Kulturális Alap költségvetését összesen 10 milliárd forinttal veszi vissza azonnali hatállyal, mindemellett a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak közel 40 milliárd forinttal kell hozzájárulnia a „stabilitási tartalék” képzéséhez. A Nemzeti Kulturális Alap teljes éves költségvetése 8.691 milliárd volt, amelynek pályáztatható kerete 7.184 milliárd forintot tett ki. Ha ez utóbbiból levonjuk a miniszteri keretet (amelyről a Kultúráért Felelős Államtitkár egyik szervezetünknek küldött hivatalos levelében korábban azt közölte, hogy ilyen már nincs!), akkor a kollégiumi keret csak 5.388 milliárd Ft lett volna, amelyet a zárolással sikerült jelentősen csökkenteni. A pályáztatható kerethez képest 14%-os, a kollégiumi kerethez képest 18,5%-os a kieső támogatás mértéke. Az új számok tekintetében Magyarország felelős kormánya még 400 millió forintot sem hajlandó fordítani 2011-ben a kultúra gerincét jelentő közművelődésre, az alkotó munkára és művészetoktatásra, továbbá az ezzel kapcsolatos tevékenységeket szervező, összehangoló civil szervezetek munkájára!
Ráadásul újabb jelentős megszorítások érik az állami/önkormányzati intézményeket is, amelyek szakmai együttműködő partnereink.

A Kormány döntése, a kulturális tárca és a hozzá kapcsolt Nemzeti Kulturális Alap elcsúsztatott fizetési ígéretei, a későn vagy egyáltalán ki nem írt pályázatok, a ki nem fizetett vagy utólagosan folyósított támogatások a kultúrából vonják el azt a pénzt, amit az állam más téren – esetleg pazarlóan, esetleg meggondolatlanul – elköltött és el fog költeni. Ezeket a forrásokat máshonnan pótolni nem lehet: az intézkedés-csomag helyrehozhatatlan károkat okozott, s még nagyobbakat fog okozni. Mind az a kulturális érték, mely ezen intézkedések miatt nem jöhet létre, már soha nem jön létre. A 2011-es pénzügyi évre átcsúsztatott 2010. évi támogatások eleve az idei felhasználható kereteket csökkentik, ennek koronájaként most olyan tartalékot kívánnak képezni, amelyről senki nem fogja előre kijelenteni, hogy nem költik el (különben minek is képeznék?). De ha mégis megmaradna, az év során pótolhatatlan kulturális programok maradnak el, művek, műalkotások, produkciók nem jönnek létre, megszakítva több évtizedes folyamatokat. A kérdés tehát az, hogy vajon kinek, vagy minek a stabilitását tudják ezzel biztosítani? Mert a kulturális identitásét, a tehetségkutatásét és -gondozásét, a művészeti oktatásét, a hazai és határainkon túl élő magyarok anyanyelvi és kulturális összekötő erejének növelését biztosan nem, hiszen innen vonják el az alapvetően szükséges pénzt.

Miniszter Urak, Államtitkár Úr!
Önök, mint a rendszerváltók jelenlegi legnagyobb pártjának régi emberei, nyilvánvalóan tudják, hogy számtalan állami feladatot a ’90-es években létrejött társadalmi szervezetek vállaltak magukra, hogy az állam cserébe az addigi normatív finanszírozásból kiszállt.
A fejlett polgári társadalom, amelyben az egyes ember jóléte megalapozott, az önszerveződésre és az önfinanszírozásra építi kulturális élete egy jelentős részét. Magyarországon, hiába a „polgári” jelző, éppen az a tehetős középpolgárság hiányzik, amelynek életvitele, mindennapi szokásainak része a kultúrában való részvétel, és amely képes volna saját jövedelméből eltartani művelődési, művészeti tevékenységét és az azt szervező, annak kereteket adó egyesületeit. Erre a magyar társadalom felkészületlen és szegény, és a lassanként éledező mecenatúra rendszerét is hosszú időre visszavetették a tavaly bevezetett különadók. Hazánkban a művészet és a közművelődés, valamint az alkotó közösségek léte és virágzása még egy jó ideig a közpénzek helyes elosztásától függ.

Tisztelt Nemzetgazdasági Miniszter Úr!
Ön a számok embere. Nem a kultúráé. Ha a számok nyelvére próbáljuk mindezt fordítani, az a következőt jelenti.
Hivatásos és amatőr művészként, öntevékeny alkotó körként, pedagógusként és műkedvelőként (legyen szó színjátszásról, költészetről, versmondásról, filmről, képzőművészetről, táncról, bábművészetről, zenéről, énekről, cirkuszművészetről, vagy a társadalomba beilleszkedést is szolgáló drámapedagógiáról) ma többszázezer ember ténykedik aktívan Magyarországon. A holdudvart is hozzászámítva – közönség, hozzátartozók, barátok és érdeklődők, akik szintúgy formálódnak e közösségi tevékenység által – ez a szám még tovább sokszorozódik. A sok százezer ember sokéves munkája és törekvései iránti hálából most egy emberként kap pofont a Kormánytól.
Az államot jogszabály kötelezi arra, hogy a szerencsejátékokból befolyó bevétel játékadójának 90%-át a Nemzeti Kulturális Alap kaphassa meg. A kormány döntése nyomán újabb 1 milliárd forinttal ez a keret is csökkent, és ha csak ezt a zárolást nézzük, a kiosztott támogatások egyenkénti néhányszázezer forintos átlagával számolva több ezer rendezvény megvalósítását, több ezer műalkotás megszületését akadályozza meg. És vajon mi a garancia, hogy ebben a költségvetési évben a fennmaradó elégtelen támogatási keret jelentős részét nem viszik-e át újabb manőverrel a következő évre, csökkentve ezzel papíron az állami kiadásokat?
Miniszter Úr,
Ön akkor járna el jó gazdaként, ha nem pusztán költségvetési számokban látna, hanem a társadalmi következményeket is számba venné. Belegondolni is rossz, hogy esetleg ezt Ön és munkatársai a döntést megelőzően megtették, mert akkor könnyű szívvel azt jelentik ki, hogy a kultúra, a művészet, az alkotás és a gondolkodás ellehetetlenítését sínyli meg legkevésbé az ország. Holott, még akkor is, ha ezzel láthatóan kevésbé törődnek, egy ország nemzetközi megítélése, egy nemzet jövője legalább annyira függ a kultúrájától, mint a tőzsdétől.
Jó volna tudni azt is, hogy a civil szférában mikor lesz végre átfogó, kézzel fogható és racionális finanszírozási rendszer? Hogy az NKA mellett a Nemzeti Civil Alapprogram működési és támogatási rendszerének megváltoztatása vajon milyen konstrukcióban történik majd? Mert pályázatot az év utolsó negyedére az Alapprogram már nem írt ki, állítólag átalakítás előtt áll, csak éppen az érintetteket erről nem kérdezi és nem tájékoztatja senki. A „Nemzeti Konzultáció” a kulturális és más társadalmi szervezetek esetében pusztába kiáltott szó, hangzatos és üres jelige marad? Vagy a társadalmi szervezeteknek felajánlható, a személyi jövedelemadó 1%-os részére mikor lesz végre érvényes az úgynevezett üvegzseb mechanizmus? Hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ahogy azt minden állampolgártól megköveteli, maga is tételesen számoljon el az egyesületeknek és alapítványoknak a számukra felajánlott adóforintokról, és ne fordulhasson elő az, hogy a NAV szerint kevesebb a támogatók száma, mint mondjuk az adott szervezet vezetősége, holott a sok száz vagy ezer fős tagság jelentős része is bizonyíthatóan felajánlotta az erre szánt adóforintjait!
Sajnos, nem hogy stratégia nincs a civilszervezetekkel kapcsolatban, de még azt is elveszik vagy zárolják, ami az életben maradáshoz is alig elegendő. Fordított helyzetben: hány munkatársa maradna a Miniszter Úrnak a Nemzetgazdasági Minisztériumban, ha zárolnák a működésre szánt kiadások között a fizetésüket? Működne-e az állam, ha az adóhivatal infrastrukturális kiadásaira szánt pénzeket elvonnák vagy visszatartanák?
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium közel 40 milliárd forint összegű tartalékképzési kötelezettsége azt is jelenti, hogy a kultúra területén működő civilszervezetek működéséhez a tárca egyetlen fillérrel sem járulhat majd hozzá. Kérdezhetné persze, hogy miért is járulna? Pedig a válasz egyszerű: mert a szintén megnyirbált NKA működést nem támogat, az NCA-tól elnyert egy éves működési támogatás pedig a szerencsés esetben támogatott szervezetek esetében is talán a banki költségekre elegendő, másra nem. És több lehetőség nincs…

Tisztelt Kultúráért Felelős Államtitkár Úr!
Úgy gondoltuk, nem Önnek kellene elmondanunk, hogy az államkassza egyensúlyi helyzetét nem szabad a kulturális, művelődési kiadások rovására, a magyar kultúra kárára végrehajtani, hiszen ezzel azokat az érzékeny szellemi alapokat sértjük, amelyeknek köszönhetően egyenrangú szereplők vagyunk az európai államszövetségben. Magyarságunk, örökségünk az, amit védenünk kell, és fejleszteni kötelességünk. Európának mi magyarokként vagyunk érdekesek, ez pedig kulturális identifikáció: a hagyományok átadásának és az alkotóerő megőrzésének a kérdése. Önnek, aki Erdélyben is magyarként élt, ezt nálunk is jobban kellene éreznie. Nem látjuk, hogy a vezetőcseréken felül milyen konkrét intézkedéseket hozott Ön az elmúlt 9 hónapban, amelyek a kulturális, művészeti és közművelődési terület szereplőit könnyebb, és nem éppen nehezebb helyzetbe hozta volna. Az sem derült ki, hogy van-e a tárcának stratégiai elképzelése (kulturális politikája) az amatőr és a hivatásos művészeti mozgalmakkal kapcsolatosan, és ha mégis van, akkor azt ki alkotta és miről szól? Nem gondolja, hogy a kulturális források további szűkítése egyenlő a társadalmi vállalások és művészeti kezdeményezések ellehetetlenítésével, és ez nem más, mint szembemenni a nemzet érdekeivel és az európai szellemiséggel? Miért nem tesz semmit a tervezett intézkedések ellen? Hiszen Ön ma a kultúra címzetes őre…

Végezetül:
Az idei költségvetés a Kormány számításai szerint 5-6 százalékos többletet fog mutatni. Ha ilyen jól áll az ország, a 250 milliárd forintos tartalékalapra talán nincs is ekkora szükség, vagy ha mégis, talán a kultúra még megmaradt fillérjei kimenthetők lennének az elvonások köréből.
Emellett is elengedhetetlennek tartjuk azonban egy egységes, átlátható, korrekt, elvonások és zárolások nélküli kulturális finanszírozási rendszer létrehozását, a szakmai szervezetekkel történő, közös konzultációt követően. Kérjük a Kormányt, kérjük Önöket, ne tekintsék a fentieket marginális problémáknak, és ne vegyék semmibe a magyar nemzet kultúráját, és az emberi jellem, így a társadalom formálásában jelentős hatást gyakorló művészeteket, az öntevékeny alkotómunkát, a közművelődést!

Nyílt levelünket nem néhány öncélú művész írta, és nem pusztán a kulturális civilszervezetek és alkotók ellehetetlenítése ellen tiltakozunk. A magyar nemzet, a magyar társadalom művelődését, a kiemelkedően magas színvonalú magyar művészeti ágak életben maradását, az anyaországi és határon túli magyarság anyanyelvi és kulturális összekötő erejének életben tartását kívánjuk elérni!
A nyílt levelet Budapesten, 2011. február 16-án, az alábbi országos egyesületek, szövetségek vezetői fogalmazták meg, akik várják az egyetértő társszervezetek csatlakozását, és az Önök válaszát:

Magyar Bábjátékosok Egyesülete
Magyar Drámapedagógiai Társaság
Magyar Színházi Társaság
Magyar Szín-Játékos Szövetség
Magyar Szín-Játékos Szövetség Egyetemi Színjátszók Szekciója
Magyar Versmondók Egyesülete