Vitéz László itt van



Vitéz László itt van

Három méter magasból tekintett le ránk a sárospataki Művelődési Ház fogadó terén. Az óriásbáb bevonulása megnyitotta a rendezvényt. A polgármester úr és a Ház igazgatónője köszöntötte a rendezvényt, és a 25 év óta a megálmodástól kezdve a 2 évenkénti megrendezésen keresztül, ezzel missziót vállaló Szentirmai László tanár úr tárgyilagosan közölte, hogy mi vár ránk az elkövetkező négy napban.

Ami pedig következett, az a műfajunk, a bábjáték nem várt csodáival lebegtetett mindannyiunkat, ezen a nyári bábünnepélyen..
Ez a műfaj megköveteli a szigorú kereteket, és a valószínűtlen szabad szárnyalásait, a káprázatot és a csodát. Ebből pedig jutott bőven.

Mik voltak a keretek?
Először is az elmúlt 25 év íve, a kezdetek visszaidézése oly módon, hogy a meghívottak között ott voltak az akkor is jelenlévő művészek, a Márkus színház (Piláry Gábor és Vajda Zsuzsa Pécsről), a Figurina Animációs Kisszínpad (Siklósi Gábor és Fers Klára Tinnyéről). Mindketten ugyanazt a műsort hozták, mint negyed százada. Márkusék Petőfi A helység kalapácsa fergeteges játékát. Mesélték is, hogy a darab végső formáját a Bodrog parti szél adta meg, amikor elfújta az addigi díszleteket, és az egyszerűsítés javára vált a darabnak. Mint akkor, most is Figurináék zárták az ívet a Grimmaszok c. tárgyjátékkal.

Keretet jelentett a mindenkori kikötés, hogy 1-2 személyes társulatok jöjjenek, és ez kevés kivétellel így is történt.
Állandó jelenlévő volt a Vaga Banda csoport, akik hol óriásbábjaikkal, hol hívogató zenéjükkel, vagy mindkettővel egyszerre bűvöltek el, de világszám minőségben kivitelezett tűzzsonglőr számuk mindenkit elkápráztatott a mesés hangulatú sárospataki estén.
És ha már itt tartunk, akkor azt is el kell mondani, hogy óriásbábként, majd hagyományos paravánjáték keretében is ők indították el a négy nap „védnökét” Vitéz Lászlót, aki hol személyesen jelent meg, Pályi János játékában, hol testvérei képviselték, Karapet, az örmények megformálásában, vagy a lengyel játékos a Teater Lalka előadásában megformált suszter képében. Vitéz László kedves komédiázása visszaköszönt a Mészáros Gyöngyvér által mozgatott Világszép kecskebékában, a Mikropódium Gulyás Terka, avagy , aki a műzlit nem szereti rossz ember nem lehet játékában, de nem áll tőle távol a létavértesi óvónők Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj produkciója sem.

Ezen a ponton már észrevétlen kiléptünk a keretekből, át a valószínűtlen csodák világába.

Kaptunk bábköltészetet a litván Stalotheater Eglé – a gyepkígyók királynője meséjében, vagy a Bábakalács társulat Offreusz legendájában, a sárospataki Huncutka Bábszínház Júlia szép leány balladájában és Az üres virágcserép meséjében.
Másféle költészetet jelentett a sepsiszentgyörgyi Cimborák színpad előadásában komédiázó Péter és Pál, Arany János A fülemüle adaptációjában.

A valóság és groteszk olykor döbbenetes egységet alkot. Ez volt a titka az ORT-IKI debreceni társulat Kossuth Lajos wigwamja c. darabjának.

A legkisebbeknek játszott a Batyuszínházból Konta Nelli, aki Holle anyót hozta el a kicsiknek a nagyok legnagyobb örömére.

Érdemes megemlíteni, hogy a fesztivál szinte teljes ideje alatt jelen voltak a kicsik. Végtelen érdeklődéssel követték a meséket, de a nagyoknak, vagy felnőtteknek szóló darabok során is lekötötte figyelmüket a mozduló, mozgó, animálódott anyag.
A kicsik a bőség zavarával küszködtek a játszóházak során, ami szinte egyfolytában rendelkezésükre állt, színvonalas bábok elkészítésével, de beleillett a képbe Finy Alexandra interaktív terménybáb játéka is: Dezső, a didergő sünmalac.

Külön ajándék volt a 8. művészetpedagógiai konferencia. Megtiszteltetésnek tekintettem, hogy olyan nevek közé, mint Tóth László, Jankovics Marcell, engem is meghívtak. Jankovics Marcell az iskolában folytatott bábos tevékenységéről mesélt. A ma már nyugdíjas miskolci tanár a zenei és képzőművészeti tehetségét keltette életre a benne rejlő fegyelmezett szabadsággal elegyítve tanítványain keresztül a bábok segítségével. Mondandóját gyönyörű színpadképek gyermekek által alkotott látványtervek vetített képei kísérték.

Jankovics Marcell, csak állt egy helyben, nem emelte fel a hangját, ritmust sem, váltott csak az igazat mondta, de a terem így is megtelt furulyaszóval, felszökő népi ornamentikával, a népmesék, János Vitéz, Fehérlófia színes képeivel.

Bábosok, akik részt vettünk nagy nemzetközi fesztiválokon, boldog összehasonlítást tettünk a rijeka-opatijai fesztivál eleganciájával, és vágyakozás teli borzadállyal tekintettünk vissza az ehhez közel sem jövő ausztráliaira, bárcsak az is lett volna ilyen.

Élveztük a barátságos, mégis hősi múltat idéző város virágözönét és az V. András (?) étterem vendéglátását Esténként a kollégium társalgójának hegyaljai boroktól vidám összejöveteleit. Ez utóbbi talán gazdagabb lett volna, ha nemcsak önszerveződő formában jött volna létre.

A zsákot, amelyben a bábokat hozták kollegáink, most két évre visszavitték hazájukba, a bábos műhelyekbe, hogy 2 év múlva újra részt vegyenek a Zsákomban a bábom fesztiválon SÁROSPATAKON.
Hazamentek a gyerekek a szüleikkel, hazamentek a bábosok, pedagógusok, szakemberek, de Vitéz László itt van. A szívünkben. Köszönjük.

Kovács Hedvig